Blog

Programjaim
Budapest
  • Szeptember 19.

    Lélekszínház - Önismereti csoport - Bp. - haladó

    Családállítás és SzomatoDráma csoport

  • Szeptember 19.

    Lélekszínház - Önismereti csoport - Bp.

    Családállítás és SzomatoDráma csoport

  • Október 10.

    Lélekszínház - Önismereti csoport - Bp. - haladó

    Családállítás és SzomatoDráma csoport

Debrecen
  • Szeptember 12.

    Lélekszínház - haladó önismereti csoport - Debrecen

    Családállítás és SzomatoDráma csoport

  • Szeptember 12.

    Lélekszínház - önismereti csoport - Debrecen

    Családállítás és SzomatoDráma csoport

  • Október 17.

    Lélekszínház - haladó önismereti csoport - Debrecen

    Családállítás és SzomatoDráma csoport

Stresszevő lettem

Amikor a hűtőszekrény átveszi az uralmat

2020. június 14.

csak ezt a kis kiflicsücsköt, ez igazán nem sok… Nem is vagyok éhes. Egy karika szalámi az kell hozzá, mert túl száraz önmagában… Uh, ez nagyon vékony, eszek még egyet. Na jó! Még egyet, mert tényleg nagyon vékonyra van szelve. Upsz, ez összeragadt! Négy lett. Sebaj így finomabb! De ehhez kell még egy kis kifli, így túl zsíros… - pedig ma eldöntöttem nem vacsorázok. Tegnap is túlettem magam este… Nem lesz ez így jó! De most még utoljára!

Le sem ülök, csak a nyitott hűtőajtó mellett „csipegetek”. Ezt a kis kiflit már csak nem hagyom meg, egy falat az egész, eszek hozzá egy kis sajtot. Oh, még a másik sajtból is maradt? Abból is teszek hozzá egy kicsit, úgy megkívántam.

Most meg túl sok lett a sós, kellene valami édes. De igazán csak egy nagyon kevés. Mi legyen az? Csoki? Nem, az túl tömény. Valami gyümölcs? – Nem, az már nem fér belém. Keressünk egy kis kekszet, hátha van abból a finom csokisból. – Éééés Igen! De jó! Eszek egyet, hogy kiegyenlítsem az ízeket. Finooooom! Na jó! Legyen még egy, ez még nem tudta elnyomni a zsíros szalámit… Franc, franc, franc! Már megint túleszem magam. Semmi baj! Semmi baj! Majd holnaptól jobban odafigyelek. Igazából holnap majd koplalok kicsit és máris megvan az egyensúly. Deeee! Ha a mai nap már úgyis elveszett, akkor csak ennék még egy kis csokit. Odasunnyogok a dobozhoz és kiveszek egy bonbont. Szigorúan visszazárom és elhúzok a konyhából, a zsákmánnyal a számban, és némi bűntudattal a lelkemben.

Forrás: Pexels

Persze pillanatokon belül jön a kisördög, gyorsan el is söpri a bűntudatot. „A mai napot már úgyis elszúrtad, majd holnaptól! Holnaptól egy hétig nem eszel semmi „káros” dolgot!” Ettől az engedélytől már pattanok is fel a kanapéról, irány a konyha. Upsz! Még egy bonbon lecsúszik, és hozok egy másikat is magammal. „Na ez már igazán nem esett jól. Fúj! Émelygek! Ezt már nagyon nem kellett volna.”

Mit lehetne tenni? De most már igazán csak valami nulla kalória jöhet. Egy kis víz? Igen! Na ettől még rosszabb lett, ráadásul ez az édes íz, kiborít. Azonnal kell valami sós. Huh! Meg vagyok mentve! Van egy kis ropi itthon, az jó sós fajta. Elropogtatok pár szálat. - Még mindig nem teljesen harmonikus a belső helyzet. De már túlélem.

Forrás: Pexels

Viszont valamit kellene csinálni ezzel a sok cukorral, amit megettem, mert ez nagyon gáz! „Mi a franckért nem hagytam abba időben? De tényleg!” Eszek egy almát, az talán segít elnyújtani a felszívódási idejét. Talán... bíztatom magam. – Alig fér be, de megeszem. Háááát! Jó ötletnek tűnt! De most már aztán igazán sz@rul vagyok…

Mi a fene ütött belém már megint?

Tökéletesen ismerem ezt az útvonalat, de valahogy mégis besétálok újra és újra. Rosszullétig eszem magam és utána belesüppedek a bűntudat és szégyen keverékébe, majd következik a fogadkozás.

Egyszer-egyszer visszanézni ezt a filmet igazán vicces tud lenni. De akkor, amikor ez huzamosabb ideig kitart, komolyan érzem, hogy nincs menekvés. Képtelen vagyok uralni a gondolataimat, a mozdulataimat. Valaki más cselekszik bennem, nem én. Én pontosan érzem, hogy mi és mennyi esik jól az ételből. De a habzsiszörny… Na Ő eléggé ijesztő tud lenni. Észrevétlenül elcseni a figyelmem és kedvére garázdálkodik vele. Kedve szerint rángat engem és biztos vagyok benne, hogy remekül szórakozik közben.

De vajon hol vagyok én ilyenkor? Mármint az „igazi” Én. Mi a fene történik velem?

Nem mindig találom meg könnyen. A stressz hosszú, csavaros indái észrevétlenül kötöztek le. Ráadásul a leggyakrabban ez olyan jellegű stressz, amire nem is gondolnék. Olyan történés, amiről azt hiszem, hogy simán átgördültem rajta.

Minden rendben?

Egész biztosan NEM. Ha nehéz bezárni a hűtőajtót akkor biztonságvesztésben vagyok, méghozzá erősen. És persze ügyesen próbálom ezt önmagam elől elrejteni. Hogy miért? Néha azért, mert ez a társadalmi, családi, munkahelyi stb. elvárás. De az is előfordulhat, hogy egyszerűen nem fér bele a normalitásomba, hogy „ezen aggódjak”. Eközben nagyon is szükségem van arra, hogy megkapaszkodhassak valamiben, hogy jobban kapcsolódhassak az élethez. Így aztán az ételen, az evésen keresztül próbálom erősíteni a biztonságom.

Amikor már nem kell menekülni

De jó is az, amikor már látom ezt, amikor felismerem a biztonságvesztés forrását. Ilyenkor megengedem magamnak, hogy féljek, hogy bizonytalan lehessek, átélem a szorongást, a hiányt. Amikor ide érkezek, már önmagában a felismerés is gyógyító lehet. Elképzelhető, hogy máris újra uralom a hűtőszekrényt és a csokis dobozt.

Ha mégse menne

Nincs olyan helyzet, amivel egyedül kellene megbirkóznom. Most, amikor már látom mi történik, megkereshetem a számomra a valódi biztonságot jelentő támogatást (egy barátot, a szüleimet, a páromat és ha szükséges egy segítőt, vagy egy csoportot).

Szeretettel:

Benke Edina

+36203846065

Ha változtatni szeretnél:

Karanténállatka az otthonunkban
Pozitív GYÁSZ

Szorongás(om) természete

Így éld túl a karantént II. Hogyan ne öljük meg egymást összezárva

Így éld túl a karantént I. Hogyan NE őrüljek meg?
STOP! - Állítsd meg az agyalást!
Lehet, hogy csak egy biorobot vagyok?

Kinek van igaza? 10 vitasegítő gondolat
Miért nem értjük egymást? Kommunikációs csaták

Köss magaddal egyezményeket!
Házeladás családállítással?
Esély az anyai boldogságra
A születés, mint életmandala
11-generácio-alatt-4094-ember
12 lehetséges lelki ok, ha nem jön a baba
Te hiszel a születés utáni életben?
Szegénységi fogadalom
Születési sérülések hatásai
Mi hozza a párkapcsolati boldogságot?
Az elveszett kötődés nyomában - Az aranyóra
Soha ne kérdezd, miért nem szültem!
Fájdalmas genetika - kinek az életét élem?
Nők, akik csak befelé sírnak
Anya, Te ennyire szeretsz engem?
Ki vagyok én?
Én csak egy korcs vagyok... Apa-fia kapcsolatról
Anorexia, meg akarok halni!
Halált hordozó anyaméhbe érkeztem
Neked, REND-ben van a családod?
7 teendő pánikroham esetén
Család ellen nincs orvosság! - Vagy mégis?
Nem érzed jól magad a bőrödben? Érdemes változtatni
Beszélgessek a szívemmel? Nem őrültem meg!
Törékeny párkapcsolat
A semmiről szóló nap üzenete
Kölcsönkapott gyermekek
Allergia és fülakupunktúra
Elvesztett iker - kozmikus magányban
Várandósság és munka

Testem vásznán - szomatodráma

A születési élmény és annak hatásai - rádióbeszélgetés

Ha az önfejlesztés és önismeret útját járod ezek a módszerek is édekelhetnek:

Családállítás csoportban és egyéniben
SzomatoDráma csoportban és egyéniben
Születési és szülési traumák oldása
Pánikbetegség, pánikrohamok kezelése
Coaching, egyéni konzultáció
ThétaHealing

Önismereti csoportok, jelentkezés: ITT