Blog

Te hiszel a Mamában? - Hangzik el a kérdés ebben a kis történetben. És valóban, ha a születésem után nem találom az anyukámat, vajon tudok-e hinni benne később?

Mindig épp csak annyi pénzem van, hogy megélek belőle... Olyan, mintha szegénységi fogadalmat tettem volna. - De valójában lehetséges ez? Mi történik, ha sosincs elég pénzem, vagy ha mindig nyomtalanul elköltöm? Tényleg van szegénységi fogadalom?

Igyekeztem ebben a kisfilmben összefoglalni mindazt, amit érdemes tudni a születési sérülések nyomairól életünkben. Születés során kialakítunk egy alapmintázatot a testünkben, lelkünkben. Megtanulunk változásokat elindítani, gyászolni, küzdeni, elköteleződni, intimitásban lenni. Későbbi életünk során újra és újra ismételjük az itt rögzült mintákat különböző élethelyzetekben. 

Életünk boldogságának, stabilitásának egyik alappillére a kötődés képessége, erőssége. Sok a szingli, nem születnek gyerekek halljuk mindenhonnan. De hogyan is születnének, ha nem tanultunk meg kötődni, elköteleződni? Ha már születésünk során elveszett ez a képességünk?

Kérlek! Soha ne kérdezd miért nem szültem!
Nem tudhatod mennyire vágyakozott a lelkem,
Nem tudhatod mekkora a fájdalom, mely körülölel.

Az érintés gyógyít és boldoggá tesz - nem titok ez már a tudomány számára sem. De akkor mi a csudáért nem érintünk? Miért könnyebb egy kutyát, vagy egy cicát megérinteni, mint a gyerekünket, vagy a párunkat? Zavarba jövünk, elmenekülünk, elkerüljük az érintést. Olyan, mintha hiányozna a szeretetteli érintést felismerő kódunk...

A pánikbetegség, a pánikroham nem játék. Bármilyen formában jelenik is meg, mindenképpen rémisztő átélni. Hirtelen úgy érzem a testem, lelkem tőlem teljesen független, önálló életet él. Semmilyen ráhatással nem rendelkezem.  Nem csoda hát, hogy szeretném elkerülni és ezért bármit képes vagyok megtenni. De így egy idő után már ez válhat az egyetlen céllommá az életemben. Csak legyen még egy újabb nap roham nélkül. Persze ez általában nem sikerül, hiszen a szorongás óriássá változik bennem és hozza az egyre sűrűsödő pánikrohamokat. Arra eszmélek, hogy csapdába estem és az életem teljesen beszűkült, az emberi kapcsolataim leépültek.

Nehéz helyzetben vannak a mai kor várandós anyukái. Ahogyan változtak a női szerepek, változott a babavárás is. A "várás" lassan szinte teljesen kimarad, kitölti a helyét a munka. Passzivitásban lenni és csak várakozni szinte elképzelhetetlen. Temérdek oka van ennek, de valahogy mégis van ebben valami nyugtalanító.