Az árulkodó nyomok
„Miért hagytad a vajas kést az asztalon?!!” – „Már megint nem tetted a zoknit a szennyeskosárba!” – „Sose zárod be rendesen a kaput!” – „Mindig elfelejtesz nekem tejet hozni!” – és itt a végtelen felsorolások erdőjében könnyen el is tévedhetünk.
„Komolyan mondom megőrülök ettől…” – „Mit mondasz szívem?” – SEMMI! semmi! – némi puffogással jön a válasz, aminek már a hangsúlya is szaturnuszi magasságokba emeli a vérnyomásomat. Persze alig hallhatóan utána még elmormol az orra alatt egy-két cifra gondolatot... Már fel is csattannék - mert nyilván hallottam, mi több értettem is! egy részét a mormogásnak. Nem tudom megfigyelted-e, de ez valamiért így működik. Mintha titokban mégis akarná, hogy halljam. Aztán már emelném a hangom, amikor hirtelen rájövök: „Ó nem! Ebből nem eszel, Te gonosz kis árnyéklény! Már megismerlek, tudom, hogy Te vagy az!”És Rezső ekkor sunyin elsomfordál.
Szóval Ő nálunk az új családtag: A REZSŐ, a karantén-állatka! És már megint éhes. Általában dühöt eszik főfogásként és irritációt desszertre. Minden nap valahogy addig húzza-vonja a történések szálait, hogy jól lakhasson végre. Nem nagyon válogatós. Mindegy kinek a dühe, csak jó nagy legyen és elég forró. Sisteregve szereti a legjobban. Ő az, aki úgy intézi, hogy a kés az asztalon maradjon vajasan, hogy a zokni a kanapé sarkában hencseregjen békésen, és egyéb galádságok. Igazi kis kobold.
Nem terveztem családbővítést
A csoda vinné el! Most így összezárva igazán nem vágytam extra társaságra. Főként nem egy ilyen kis gonoszkodó láthatatlan lényre! – De ő nem kérdez! Meghívás nélkül is költözik. Azt hiszem legjobban az bosszant benne, amikor egy-egy hatalmas dühkitörés után vigyorogva ül a sarokban! „Én nyertem! Már megint nem vetted észre! Ravaszul ott sündörögtem a lábad alatt! Hát persze, hogy elvágódtál a kilógó vezetékben! Hahaha!” – Én meg dühösen feltápászkodok és már készítem is számára a desszertet… A monológot, ami itt következne most inkább nem osztanám meg. Tartok tőle még a nyomdafesték is elszégyellné magát. De olyasmi van benne, hogy azt a k… vezetéket SOSEM teszed a helyére! MINDIG mindent szana-szét hagysz magad után... És itt bátran engedd szabadon a fantáziádat, helyettesítsd be, folytasd nyugodtan. Talán még az is lehet, hogy kedves ismerősként köszön Rád ez a helyzet?
Mindig és sosem
És igen, vannak ilyen MINDIG és SOSEM-nek érzékelt dolgok minden családban, párkapcsolatban, amik irritálnak. De most Rezső jelenléte nálunk határozottan felhangosította őket. Fondorlatos módon pumpálja óriás elefánttá ezeket az apró bosszantó Mindig és Soha névre hallgató árnyakat a lakásban. De most már legalább tudjuk: Rezső csak enni akar és a desszertről sem mond le szívesen... Lassan azt is elkezdjük érzékelni, ahogy láthatatlan útvonalát bejárja a lakásban, hogy kihelyezze a csapdákat.
De Rezső önmagában se nem rossz, se nem jó.
Érdekes, ahogy haladunk együtt az időben. Rezső egyre kiszámíthatóbbá válik, egyre kevésbé követelőző. Már-már azt érzem, hogy kezdjük megkedvelni egymást. Még az is lehet, - mondom ki óvatosan - hogy ha majd nem lesz velünk hiányozni is fog. Amikor belebotlok már nem rejtőzik el, ott áll előttem és komiszul egyenesen a szemembe néz. ”Na, mi lesz? Jön az érzelem-cunami?” – Rá kellett ébrednem, hogy ő tanít engem, ráadásul egyre finomabban...
Tőle tanultam, hogy a SOHA és a MINDIG illúziója valószínűleg nem létezik. Amikor látom őket egy régi-régi emlékben vagyok, egészen kicsi gyermekként létezem. Az a kisgyermek az bennem, aki számára a MINDIG és a SOHA nagyon is léteznek. Rezső azt is megtanította, hogyan válhatok felnőtté, amikor találkozunk: hiszen nincs az a vezeték, zokni, vajaskés, stb. ami mindig ott van, vagy amit soha senki sem tett a helyére.
Forrás: Pexels
Hogy mit eszik most Rezső? Nos, úgy tűnik, hogy a türelem és elfogadás reformétrendje sokkal kedvesebb számára. Úgyhogy most ebben állapodtunk meg egymással. Én pedig rendszeresen járok az óráira, mint egy szorgalmas diák.
Szeretettel:
Ha változtatni szeretnél:
Önismeret és családállítás - időpontok/jelentkezés
Pozitív GYÁSZ
Szorongás(om) természete
Így éld túl a karantént II. Hogyan ne öljük meg egymást összezárva
Így éld túl a karantént I. Hogyan NE őrüljek meg?
STOP! - Állítsd meg az agyalást!
Lehet, hogy csak egy biorobot vagyok?
Kinek van igaza? 10 vitasegítő gondolat
Miért nem értjük egymást? Kommunikációs csaták
Köss magaddal egyezményeket!
Házeladás családállítással?
Esély az anyai boldogságra
A születés, mint életmandala
11-generácio-alatt-4094-ember
12 lehetséges lelki ok, ha nem jön a baba
Te hiszel a születés utáni életben?
Szegénységi fogadalom
Születési sérülések hatásai
Mi hozza a párkapcsolati boldogságot?
Az elveszett kötődés nyomában - Az aranyóra
Soha ne kérdezd, miért nem szültem!
Fájdalmas genetika - kinek az életét élem?
Nők, akik csak befelé sírnak
Anya, Te ennyire szeretsz engem?
Ki vagyok én?
Én csak egy korcs vagyok... Apa-fia kapcsolatról
Anorexia, meg akarok halni!
Halált hordozó anyaméhbe érkeztem
Neked, REND-ben van a családod?
7 teendő pánikroham esetén
Család ellen nincs orvosság! - Vagy mégis?
Nem érzed jól magad a bőrödben? Érdemes változtatni
Beszélgessek a szívemmel? Nem őrültem meg!
Törékeny párkapcsolat
A semmiről szóló nap üzenete
Kölcsönkapott gyermekek
Allergia és fülakupunktúra
Elvesztett iker - kozmikus magányban
Várandósság és munka
A születési élmény és annak hatásai - rádióbeszélgetés
Ha az önfejlesztés és önismeret útját járod ezek a módszerek is édekelhetnek:
Családállítás csoportban és egyéniben
SzomatoDráma csoportban és egyéniben
Születési és szülési traumák oldása
Pánikbetegség, pánikrohamok kezelése
Coaching, egyéni konzultáció
ThétaHealing
