Mi van a szőnyeg alatt?
A hétköznapokban csak élem az életem, közben különböző impulzusok érnek és sokféle módon hatnak rám. Örülök, szomorú vagyok, dühös vagyok, stb… de van egy része az érzéseimnek, amit észrevétlenül csak besöprök a szőnyeg alá. Minden oda kerül, ami az adott helyzetben, időben nem vállalható, vagy nem megengedett.
Az életünkben egyszerre különböző helyeken és szerepekben vagyunk jelen. Más szerepet kíván tőlem a munkahely, az iskola, az eredendő családom (szülők, testvérek), a párkapcsolat, vagy a gyerekek színpada.… Ez persze azt is jelenti, hogy minden helyen más szabályok szerint kell „játszanom”. Az egyikben nagyobb biztonsággal mutathatom meg magam, a másikban kevésbé.
Kevésbé biztonságos színpad lehet például egy munkahely, ahol stresszhelyzetek, bosszantó kollegák vehetnek körül, közben csak szigorú szabályok szerint működhetek. „Megfelelően viselkedek”, ahogyan várják tőlem. Zsigeri szinten tudom, hogy az adott helyen mit engedhetek meg magamnak, milyen érzéseket élhetek át, vagy mit mutathatok meg magamból. Ami nem megengedett az megy a szőnyeg alá, ott pedig észrevétlenül gyűlik és erősödik.
Forrás: Pexels
Robban a bomba
A Jó életbe! Már megint! A gyerek már megint szétszórta a játékait! - Szedd már össze utána! Ez a te dolgod lenne!!!!
Amikor haza érkezem mi történik? Valaki, aki szeret és én is szeretem, egyszerűen belesétál ebbe a dühbe. Pl. a párom rossz helyre teszi a vajas kést, már megint! Vagy éppen rálépek egy darab játékra, amit a gyerek a földön felejtett, vagy a kutya a lábam alá sétál, vagy az anyám fél perc alatt felbosszant, stb. A dühöm azonnal utat talált magának: Ráüvöltöttem a páromra, a gyerekre, vagy a kutyára, stb. Pedig nem állt szándékomban bántani, de valahogy ez lett belőle. "Magam sem tudom hogyan történt" és már szét is árad bennem a dühöt követő bűntudat.
Mi történt valójában?
Valahol valaki, vagy akár egy helyzet indulatokat generált bennem. Ott és akkor azonban ennek átélése, megmutatása nem volt megengedhető, nem volt biztonságos a számomra. Például egy munkahelyen akár észrevétlenül is gyülekezhet bennem a feszültség, csak koncentrálok és teszem a dolgom. Aztán hazaérkezem a biztonságos otthonomba a szeretteim közé, és az első impulzus azonnal felszínre hoza a dühömet. Miért pont arra vagyok a legdühösebb, akit szeretek? Mert ő az, aki azután is szeretni fog, hogy megmutattam és átéltem a dühömet. Biztonságban érezhetem magam. Persze nem könnyű ilyenkor velem lenni, nekem saját magamnak sem az. Őt biztosan nem szeretném bántani…
Mindenki másképp csinálja
Az, hogy ki hova időzíti az indulatai levezetését, teljesen eltérő lehet. Ami számomra biztonságos közeg, az számodra nem az. Én otthon engedhetem meg a dühömet, te otthon nem, a munkában igen. Vagy fordítva. Az is előfordulhat, hogy vadidegenekkel üvöltözöl a közlekedésben és a liftben, közben végtelen a nyugalmad mindenhol máshol…
Mit tehetek?
Érdemes lehet megfigyelni magad az életed különböző szerepeiben, színpadjain. Hol érzed biztonságban magad és hol kevésbé?
Mit engedsz magadnak és mit nem? Milyen érzések keletkeznek benned egy-egy nap folyamán? Csak megfigyelni és tudatosítani, hogy ez most ott van belül. Szabad ezeket éreznem és rendben van, hogy érzem. Egy-egy nehezebb nap, vagy időszak után pedig csak tudni, hogy lehet bent feszültség, ami kirobbanásra vár. Nem a gyerek, a feleségem, a férjem, a kutyám lesz az oka, hanem mindaz, amit észrevétlenül elraktároztam.
Fontos! Nem a világ esküdött össze ellenem, hanem a szőnyeg alá söpört indulataim keresnek utat maguknak.
Amikor ebben a pillanatban sikerül lelassulnod, vagy megállnod, általában szertefoszlanak a nyomasztó érzések. Ha mégis robban a bomba, a düh fonalát követve lehet, hogy megtalálod honnan is hoztad, hozod valójában.
