Blog

Programjaim
Budapest
  • Október 25.

    Családállítás és SzomatoDráma - Bp. - haladó csoport

    Lélekszínház

  • November 8.

    Magzatkori és születési traumák oldása - Bp

    élményátíró csoport

  • November 9.

    Családállítás és SzomatoDráma - Bp. - haladó csoport

    Lélekszínház

Debrecen
  • Október 26.

    Magzati és születési traumák oldása - Debrecen

    élményátíró csoport

  • Október 26.

    Családállítás és Szomatodráma délután - Debrecen

    Lélekszínház

  • Október 27.

    Családállítás és Szomatodráma de. - Debrecen - haladó csoport

    Lélekszínház

Anyasebek és apasebek

Meddig okolhatom a nyomoromért a szüleimet?

2019. február 4.

Anya és apasebbel mindannyian rendelkezünk, bármilyen jó családból is érkezünk. Az, hogy mit kezdünk vele az azonban csak rajtunk múlik. Dönthetek úgy, hogy életem végéig ezeket a sebeket és a szüleimet okolom minden nehézségemért, vagy átváltoztathatom erőforrássá. Szerencsére a választási lehetőség a kezünkben van. Te melyik utat választod?

Meddig okolhatom a szüleimet?

Tudom, nem biztos, hogy könnyű ezzel szembenézni, de pontosan 18 éves koromban hivatalosan is felnőtté válok. Ezután már felelős vagyok az életemért. Maradhatok persze a fájdalmaimban, mondhatom, hogy gyerekként mennyire sokat kellett szenvednem, elnyomtak, gyakorlatilag tönkretették az életem... De a gyermek éveknek egyszercsak vége lett. Minden, ami utána történik velem, minden, amit kezdek, vagy nem kezdek az életemmel az már a saját felelősségem. Mindannyian vágyunk tökéletes szülőkre és tudom nem könnyű elfogadni, hogy a szüleim is „csak” emberek. Nehéz elfogadni, hogy nekik is vannak szüleik és ők is a puttonyukban hozott anyagból gazdálkodhattak, amikor engem felneveltek. És igen! Minél több fájdalmat hordozok magamban, annál nehezebb ezt elfogadni. De senki nem is mondja, hogy nincs jogom a fájdalomhoz, hiszen mindez megtörtént velem.

Azonban a döntés mindenképpen az én kezemben van:

Ha már elmúltam 18 éves, akkor már csakis az én felelősségem, hogy gyógyítom-e a bennem lévő sebeket,

vagy a lelkemben örökös lázadással és hibáztatással élem az életem. Ezzel pedig én is csak viszem tovább a „hagyatékot”. Fogadkozom, hogy én majd jobban csinálom, más leszek. De egyszer csak hallom, ahogyan pontosan ismétlem a gyerekemnek az anyám, vagy az apám hangsúlyával ugyanazt a mondatot, amit olyan sokszor hallottam...

Miért csinálom ezt, miért nem tudok elég türelmes lenni? Azt hittem könnyebb lesz másként csinálni, hogy velem ez nem történhet meg...

Kérdezte kétségbeesetten egy harmincas apuka tőlem egy egyéni konzultáció során.

Forrás: Pexels

- megőrülök tőle! Teljesen tehetetlennek érzem magam, egyáltalán nem tudom kezelni a kettőnk között kialakult helyzeteket. - meséli
- hány éves a gyereked? - kérdeztem
- öt
- mi történt veled, amikor kb. öt éves voltál?
- A szüleim pont akkor váltak el... Állandó üvöltözés kereszttüzében éltem... Borzasztóan féltem, hogy mi történik majd, mi lesz velem. Attól féltem, hogy megölik egymást, és attól is féltem, hogy teljesen egyedül maradok a világban.
- ezért olyan nehéz neked! Az az öt éves kisfiú még most is ott retteg benned.

Az a kétségbeesett kisgyermek, aki halálra rémült a szülei konfliktusai során, még most is tele van feloldatlan fájdalommal. Minden pillanatban, amikor a saját öt éves kisfiára pillant újra aktiválódik ez a seb. A belső gyermek figyelmet kér magának, gyógyulni szeretne.

Nem könnyű szülőnek lenni

Erre sajnos leginkább akkor jövünk rá, amikor mi magunk is azzá válunk. Gyerekként általában elég kritikusan pillantunk a szüleink irányába. A sors furcsa fintora pedig az, hogy a lelkem a gyermekeimen keresztül újra és újra emlékeztet arra a kislányra/kisfiúra, aki bennem él és akinek megoldatlan konfliktusai vannak.

A gyerekeim növekedésével együtt újra élem a saját gyermekkoromat is.

Szülői zsákutcák

Nem a gyermekem tényleges igényeire reagálok:

  • mert folyton a bennem élő sérült gyermeket akarom gyógyítani: vagyis azt próbálom megadni a gyerekemnek, amit én nem kaphattam meg.
  • mert az adott életkorban újra aktiválódhatak a feloldatlan konfliktusaim, mint az előbb írt történetben.

Mindkét esetben az történik, hogy nem tudom igazán jól látni a gyerekem, nem tudok jól reagálni az ő igényeire. Miért történik ez? Mert a bennem élő fájó gyermek eltakarja őt előlem: „Hahó! Itt vagyok! Gyógyulni szeretnék!” Az ő fájdalma, és kielégítetlen szükségletei a mélyből próbálnak a felszínre törni.

Azt gondolom a könnyebbik út az, amikor, ha valami nem sikerül az életemben, vagy nem vagyok boldog és nem vagyok szabad, akkor azt mondhassam: „Ez az anyámék miatt van! Sosem éreztem, hogy szeretnek" (folyton csak vertek, nem kaptam tőlük egy vasat sem,stb). És valóban ez nem könnyű! Elképzelhető, hogy a bennem élő gyermek reszketve kuporodik be a sarokba. Ennek a fájdalma jogos és az enyém. De egyáltalán nem mindegy, hogy mit kezdek ezzel a fájdalommal. Meggyógyítom magamban és szabaddá válok, vagy továbbadom a gyermekeimnek?

Önismeret, mint a gyógyulás útja

Amikor újra és újra képes vagyok szembenézni mindazzal, amit magam mögött hordozok, akkor sorra találhatok rá az ajándékaira. Mire gondolok? Nem egy hihetetlen sikereket elért ember mögött találunk anya- és apasebeket. Sigmund Freud véletlenül meghallotta, amint az édesapja azt mondja az édesanyjának: „Ebből a gyerekből nem lesz semmi!” Hihetetlen fájdalmas pillanat lehetett ez, mégis, talán ez a pillanat vált benne rendíthetetlen motivációvá. Lehetséges, hogy ebből a mondatból táplálkozott a pályafutása, a sikerei.

Ha elmúltam 18 éves már csak rajtam múlik, hogy mit hozok ki mindabból, ami mögöttem van.

További érdekességeket itt olvashatsz: BLOG

Benke Edina

+36203846065

Ha változtatni szeretnél, jelentkezés: ITT

Köss magaddal egyezményeket!

Házeladás családállítással?

Esély az anyai boldogságra

A születés, mint életmandala

11-generácio-alatt-4094-ember

12 lehetséges lelki ok, ha nem jön a baba

Te hiszel a születés utáni életben?

Szegénységi fogadalom

Születési sérülések hatásai

Mi hozza a párkapcsolati boldogságot?

Az elveszett kötődés nyomában - Az aranyóra

Soha ne kérdezd, miért nem szültem!

Fájdalmas genetika - kinek az életét élem?

Nők, akik csak befelé sírnak

Anya, Te ennyire szeretsz engem?

Ki vagyok én?

Én csak egy korcs vagyok... Apa-fia kapcsolatról

Anorexia, meg akarok halni!

Halált hordozó anyaméhbe érkeztem

Neked, REND-ben van a családod?

7 teendő pánikroham esetén

Család ellen nincs orvosság! - Vagy mégis?

Nem érzed jól magad a bőrödben? Érdemes változtatni

Beszélgessek a szívemmel? Nem őrültem meg!

Törékeny párkapcsolat

A semmiről szóló nap üzenete

Kölcsönkapott gyermekek

Allergia és fülakupunktúra

Elvesztett iker - kozmikus magányban

Várandósság és munka

Testem vásznán - szomatodráma

Ha az önfejlesztés és önismeret útját járod ezek a módszerek is édekelhetnek:

Családállítás csoportban és egyéniben
SzomatoDráma csoportban és egyéniben

Születési és szülési traumák oldása

Pánikbetegség, pánikrohamok kezelése
Coaching, egyéni konzultáció

Ha változtatni szeretnél:

Önismeret és családállítás - időpontok/jelentkezés