Programjaim
Budapest
  • Augusztus 3.

    Magzatkori és születési traumák oldása - Bp

    élményátíró csoport

  • Augusztus 25.

    Családállítás és SzomatoDráma - Bp.

    Lélekszínház

  • Augusztus 31.

    Családállítás és SzomatoDráma - Péntek

    Lélekszínház

Debrecen
  • Augusztus 11.

    Magzati és születési traumák oldása - Debrecen

    élményátíró csoport

  • Augusztus 11.

    Családállítás és Szomatodráma délután

    Lélekszínház

  • Augusztus 12.

    Lélekszínház - délelőtt - Debrecen

    Családállítás és Szomatodráma másként

Legújabb írásaim
  • Július 20.

    Születési sérülések hatása

    Miért érdemes a születési és szülési traumákat feldolgozni?

  • Július 19.

    Felneveltem az anyámat és az apámat!

    Miért nem jön a baba?

  • Július 16.

    Mi hozza a párkapcsolati boldogságot?

    Kell-e, hogy a párom boldoggá tegyen engem?

  • Július 5.

    Az elvesztett kötődés nyomában

    Az "aranyóra" ajándékai I.

  • Június 7.

    Soha ne kérdezd miért nem szültem!

    Nem tudhatod mennyire vágyakozott a lelkem

Miért a jóga?

Nyugati emberként a kelet világában

Számomra a jóga egy olyan Út, ahol nem a cél, vagy a megérkezés a fontos. Talán nincs is igazi megérkezés. Csak az "utazás" számít. Egyszerre tanít elfogadásra és lassulásra.

iStockPhoto.com

Első cikk képe

MIÉRT PONT A JÓGA?

Mert jógázni jó!

Nem kérdés ez mindazok számára, akik jógáznak. De nem biztos, hogy ez elegendő válasz, ha a kérdező még sosem jógázott. Gyakran gondolok arra, hogy átadható-e szavakkal az, amit a testünk lelkünk átél, amikor jógázunk. Egyáltalán nem vagyok benne biztos. Ez a kérdés pedig valamiért már többször is megtalált engem. Azt hiszem talán inkább a fény a szemekben az, ami választ adhat, nem a szavak. Tudom, hogy se szeri, se száma a különböző mozgásformáknak, amelyek közül választhatunk. Nagyon sok közöttük az évszázados, vagy évezredes hagyományt maga mögött tudó mozgás is. A tradicionális mozgásformák szinte kivétel nélkül lehetőséget adnak az elmélyülésre, meditálásra, izgalmasak és egészségesek. Jogos lehet tehát a kérdés, hogy miért pont a jóga? Mivel igazából nem szándékozom meggyőzni, vagy magam mellé állítani senkit ezért legszívesebben arról mesélek ilyenkor, amit bennem a jóga megszólított. Arra hívlak, hogy tapasztald meg, próbáld ki. Lehet, hogy Téged is megszólít és természetesen az is lehet, hogy nem. Érezheted, hogy megérkeztél, vagy azt, hogy ezzel az értékes tapasztalással továbbhaladsz. Te és én nem vagyunk egyformák. De azt gondolom, hogy tapasztalás nélkül a jóga csak egy szó marad, nem telik meg élettel, tartalommal.

Számomra a jóga

egy olyan Út, ahol nem a cél, vagy a megérkezés a fontos. Talán nincs is igazi megérkezés. Csak az "utazás" számít. Egyszerre tanít elfogadásra és lassulásra. Szeretem átélni, hogy közben nincs bennem sietség, hogy közben semmi más nem létezik csak én.

A jóga megtanított arra, hogy minden nap kicsit másként működik a testem és a lelkem. Az egyik reggel vidám, minden mozdulat jóleső könnyedséget hoz. Egy másik reggel szomorú és nehézkes. De bárhogyan is ébredek reggel, az ászánák elkísérnek. Tudom, hogy érdemes. A gyakorlás végére szép fokozatosan megérkezik a könnyedség. Megtanultam egyszerűen csak elfogadni, ami van, itt és most. Nem várok mást és nem gondolom tovább, csak engedem.

Szeretem, hogy a gyakorlás által kortalannak érzem a testem. Hihetetlen könnyedséggel létezem általa a hétköznapjaimban.

A jóga számomra test-lélek és szellem egységben: kikapcsol a hétköznapi zsongásból, átléphetek általa egy másik dimenzióba. Csendesednek a gondolataim és lassan megérkezem valahova belülre, önmagamhoz. Érzem, ahogy összhang születik a testem és a benne lakó Valaki között. Ez a Valaki vagyok én igazából. Nehéz megfogalmazni, körülírni ezt az élményt, szavakkal egyáltalán nem leírható. Amikor sikerül ide megérkeznem biztosan tudom: most találkoztam magammal az én belső csendemmel. Ilyenkor egyszerre vagyok kint és bent.

Néha visszatekintek a mögöttem álló útra, visszaemlékszem az indulásra. Érdekes látni, hogy a rugalmasságom és hajlékonyságom milyen sokat változott, pedig mindebből a gyakorlásaim során alig érzékelek valamit. Ez is az út természetes része. Szabad úgy éreznem, hogy megyek, és mégsem haladok. Csak a gyakorlás fontos.

Az első impulzus

Első találkozásom a jógával, kimondani sem merem hány évvel ezelőtt történt... Még tinédzser voltam és Tina Turner rajongó (ez azért már sokat sejtet arról, hogy ez mikor is lehetett…) Szenvedélyesen olvastam és gyűjtöttem a cikkeket akkori példaképemről. Aztán az egyik sztármagazinnal készült interjúban arról olvastam, hogy a rock-nagymama jógával tartja fiatalosan a testét-lelkét. Arról mesélt, hogy rendszeresen meditál és jógázik. Gyakorlással egyensúlyozza ki a koncertek fáradtságát és dübörgését testében-lelkében. "Akkor én is!"- gondoltam és el is döntöttem hirtelen: „Én is ilyen fitt nagymama leszek majd!” Így visszagondolva nagyon tudom szeretni azt a kis fruskát, aki akkoriban voltam. Azonnal megvettem a talán egyetlen hozzáférhető könyvet a jógáról (még képek sem voltak benne!). Olvasgattam, próbálgattam, több, de inkább kevesebb sikerrel. Utólag visszagondolva azért elég meredek kísérletezéseim voltak... Örülök, hogy megúsztam komolyabb sérülés nélkül. Szerencsére a tinik védőangyalai akkoriban is éberek voltak. Később persze a rajongással együtt a jógát is a feledés homálya követte. Nem volt még itt az ideje ennek bennem. Lehet, hogy komolyan vettem, hogy csak nagymama koromban fogok jógázni? Minden esetre a lusta tini évek következtek és sok más történés.

A második impulzus

Talán hihetetlenül hangzik, de volt idő, amikor allergiás asztmával és nagyjából 10-15 kg túlsúllyal küzdöttem. Fájdalmas és fullasztó mélyponton voltam. A létezésem már csak a szenvedés volt, örömnek és felszabadultságnak nem maradt benne hely. Nem akartam több gyógyszert, mert igazán az sem segített, de a mellékhatásai nagyon is gyötörtek. Tudtam, kell lennie más megoldásnak. Hittem benne, hogy van egy út, ami kivezet innen.

Úgy éreztem, hogy a fulladás egyfajta harc köztem és a testem között. Minél erősebben küzdök, annál jobban fulladok. Tudtam, így csak veszíthetek. Másik utat kell találnom. Bár hihetetlenül féltem, mégis elkezdtem elengedni a küzdelmet. Helyette próbáltam inkább megfigyelni és elfogadni. Próbáltam szeretni a testem és a benne lakó Én-t, a nehézlégzéssel és a súlyfelesleggel együtt. A küzdelem nem vitte el minden erőmet és lassan kezdtem jobban érezni magam. Nem voltam jól, de mégis valahogy felszabadultam. Ezután mintha minden "magától" történt volna. Találtam számomra megfelelő terápiás módszereket és újra elkezdhettem mozogni is. A túlsúly, mint „mellékhatás” gördült le rólam. Szép lassan megváltozott az életem. Ebben az új változatban már kevesebb hely maradt betegségnek, diszharmóniának. Végre újra táncolhattam és elfeledettnek hitt kíváncsiságom is kezdett ébredezni. Keresgéltem, próbálgattam sokfélét: latin táncok, hastánc, pilatesz, tai chi, csikung, aqua fitnesz…

A tai-chi által megtapasztaltam, hogy a meditatív mozgás számomra különösen fontos. Ezen keresztül mély kapcsolatot teremthetek testem és lelkem között. Hálás vagyok érte, hogy megpróbálhattam, de valamiért nem marasztalt. Folytatódott a keresésem és a jóga valahogy ott bujkált a gondolataimban. Így botlottam bele egy 7 napos csakrajóga workshop-ba, pont a szomszédomban. Addig még csak nem is tudtam, hogy működik egy mini jógastúdió a közelben. Már az első alkalom olyan volt, mint egy hazatérés. Talán mindig is benne voltam, csak egy kicsit kalandoztam erre-arra. A jóga gyakorlása azóta is követi minden napomat. Úgy tűnik a sok-sok lehetőség közül engem a jóga szólított meg.

Az inspiráció

Segítőként különböző önismereti csoportokat és egyéni beszélgetéseket vezetek. Gyakran találkozom a test-lélek egyensúlyának kibillenésével. Van, amikor a testet könnyebb elvinni „megjavíttatni”, van, amikor a lelket. De a legritkább esetben történik ez meg mindkét irányból egyszerre. Szerencsére egyre szélesebb körben válik elfogadottá, hogy a test gyógyulását nagyon erősen támogathatjuk lelki folyamataink befolyásolásával. Ennek a jelenségnek azonban a fordítottja éppúgy igaz. A lélek is sokkal könnyebben gyógyul, ha közben a testünket is gondozzuk. Itt megfelelő étrendre és mozgásra egyaránt gondolok. Nagyon vágytam arra, hogy támogatást nyújthassak test és lélek szintjén egyaránt, segítve a változási, gyógyulási folyamatokat. Ennek alapköve számomra a jóga.

Oktatói képzés és félelmek

Ahogy közeledett a képzés időpontja, úgy nőtt bennem a szorongás és a bizonytalanság. Egyre több kérdés zakatolt a fejemben. Akkor találkoztam először azzal a lehetőséggel, hogy talán sosem leszek olyan hajlékony, mint azok, akik már egészen fiatalon jógáztak. „Hiteles tudok-e lenni így, mint jógaoktató? Lépést tudok-e tartani majd a képzéssel? Nem terhelem-e túl a testem?” Vég nélkülkergették egymást a fejemben a gondolatok. Megkérdőjeleztem magamban mindent, amit korábban biztosnak gondoltam... Szerettem volna minél hamarabb kikerülni a gondolatáradatból. Próbáltam ezért újra megfogalmazni saját magam számára, hogy mi is az, ami bennem mocorog. Miért szeretnék jógaoktató lenni. Mi a legrosszabb, ami történhet? Mi a legjobb, ami történhet? A gondolataim a bolondját járatták velem, közben csak annyi történt, hogy féltem. Féltem, hogy „kiöregedtem” csak nem vettem észre. Ezzel megérkeztem valami nagyon fontoshoz, elcsendesedtem. Újra rátaláltam a belső bizonyosságra: Tudom, hogy a jóga nagyszerű út a belső béke és az egészséget fenntartására. Tudom, hogy szeretnék erre valahogyan rávilágítani a hozzám fordulók számára. Azt is tudom, hogy a személyes példa mindennél fontosabb lehet. És a legfontosabb: tudom, hogy sosem késő elkezdeni. Ezzel lassan elfogytak a kérdések, elkezdtem újra bízni magamban és a testemben.

A képzés napjai hihetetlen felszabadultsággal és frissességgel ajándékoztak meg. Elfáradtam, de ugyanakkor fel is töltődtem. A belső csendnek most is igaza volt, megint ott lapult mögötte a bizonyosság. Gyakran előfordult az életemben, hogy valami, amire vágytam hirtelen megkérdőjeleződött bennem. Pedig csak féltem. Féltem az újtól a változástól, az elvárásoktól, vagy megítélésektől. Jó érzés, amikor sikerül ennek ellenére továbbmenni, követni az álmaimat. Szerencsére ez most is így történt. Nagyon szeretek órát tartani és Veletek gyakorolni. Életem egyik legjobb döntése volt ez a képzés!

Megérkezés

Nem vagyok szuper rugalmas, és talán nem is leszek. Lenyűgöznek az oktatók, akiknél érzékelem a szinte határtalan hajlékonyságot. Nagyra becsülöm mindazt a gyakorlást, ami őket ezen az úton vezeti. Tudom, bennem más motiváció mozog. Örömöt jelent számomra a testem egészsége, a mozgásom frissessége és könnyedsége. Jó érzéssel tölt el, hogy ebben a testben élhetek. Talán, ha meg kellene fogalmaznom, hogy még az előzőeken kívül miért fontos számomra, hogy jógaoktató legyek, akkor ezt mondanám: Szeretném megmutatni számodra mennyire fontos a tested szeretete, tisztelete, határaid megtapasztalása és elfogadása. Szeretném, ha átélhetnéd, milyen érzés szeretni azt a Valakit, aki itt ebben a testben vagy. Szeretném, ha a jóga gyakorlása örömmé változna Benned és rátalálnál általa test, lélek és szellem egyensúlyára.