Programjaim
Budapest
  • Szeptember 19.

    Lélekszínház - Önismereti csoport - Bp. - haladó

    Családállítás és SzomatoDráma csoport

  • Szeptember 19.

    Lélekszínház - Önismereti csoport - Bp.

    Családállítás és SzomatoDráma csoport

  • Október 10.

    Lélekszínház - Önismereti csoport - Bp. - haladó

    Családállítás és SzomatoDráma csoport

Debrecen
  • Szeptember 12.

    Lélekszínház - haladó önismereti csoport - Debrecen

    Családállítás és SzomatoDráma csoport

  • Szeptember 12.

    Lélekszínház - önismereti csoport - Debrecen

    Családállítás és SzomatoDráma csoport

  • Október 17.

    Lélekszínház - haladó önismereti csoport - Debrecen

    Családállítás és SzomatoDráma csoport

Legújabb írásaim
  • Június 14.

    Stresszevő lettem

    Amikor a hűtőszekrény átveszi az uralmat

  • Április 30.

    Karantén-állatka az otthonunkban

    avagy Rezső-nk története

  • Április 25.

    Pozitív GYÁSZ?

    Ha szeretem engedem

  • Április 20.

    A szorongás(om) természete

  • Március 19.

    Így éld túl a karantént! - I. - Hogyan NE bolonduljak meg

    12 hasznos tanács

Fogadj örök hűséget magadnak

Részlet Veit Lindau könyvéből

Tanuld meg elfogadni a csodálatot, anélkül hogy elbíznád magad, és elviselni a kritikát, anélkül hogy összetörnél.

"A kritika, az elutasítás vagy a kinevetés okozta kellemetlen érzésekre nincs titkos recept. Az én javaslatom: meg se próbáld mentegetni magad a sebezhetőséged miatt. Vállald fel. Eltaláltak? Talált, süllyedt! Hagyd, hogy fájjon. Tudod, hogy a vadon élő növények miért tartalmaznak sokkal erősebb és értékesebb hatóanyagokat, mint az üvegházban termesztett saláták? Mert nem óvják őket. Minden nap kint állnak a mezőn – forróságban, viharban, esőben. Ezért minden belső értéküket aktiválniuk kell. Szeretnél szabadon élni? Szeretnéd megtudni, mi minden lehetséges az életedben? Akkor utánozd a vadon termő növényeket. Hagyd el az üvegházat. Szokj hozzá a kínos és a felemelő pillanatokhoz. Tanuld meg elfogadni a csodálatot, anélkül hogy elbíznád magad, és elviselni a kritikát, anélkül hogy összetörnél."

Úgy érzem ebben nem is a fájdalom megengedése a legfontosabb a számomra, hanem az, hogy hagyom megérintődni magam. Engedem, hogy találkozhassak az érzelmekkel, amelyeket a kritika kivált bennem. Engedem, hogy ne legyek tökéletes, elfogadjam és szerethessem magam a tökéletlenségemmel, érzelmeimmel együtt is. Ez az elfogadás pedig képessé tesz arra, hogy bármit hozzon is a külvilág abban erősen és egészségesen állhassak.