Programjaim
Budapest
  • Augusztus 3.

    Magzatkori és születési traumák oldása - Bp

    élményátíró csoport

  • Augusztus 25.

    Családállítás és SzomatoDráma - Bp.

    Lélekszínház

  • Augusztus 31.

    Családállítás és SzomatoDráma - Péntek

    Lélekszínház

Debrecen
  • Augusztus 11.

    Magzati és születési traumák oldása - Debrecen

    élményátíró csoport

  • Augusztus 11.

    Családállítás és Szomatodráma délután

    Lélekszínház

  • Augusztus 12.

    Lélekszínház - délelőtt - Debrecen

    Családállítás és Szomatodráma másként

Legújabb írásaim
  • Július 20.

    Születési sérülések hatása

    Miért érdemes a születési és szülési traumákat feldolgozni?

  • Július 19.

    Felneveltem az anyámat és az apámat!

    Miért nem jön a baba?

  • Július 16.

    Mi hozza a párkapcsolati boldogságot?

    Kell-e, hogy a párom boldoggá tegyen engem?

  • Július 5.

    Az elvesztett kötődés nyomában

    Az "aranyóra" ajándékai I.

  • Június 7.

    Soha ne kérdezd miért nem szültem!

    Nem tudhatod mennyire vágyakozott a lelkem

Fogadj örök hűséget magadnak

Részlet Veit Lindau könyvéből

Tanuld meg elfogadni a csodálatot, anélkül hogy elbíznád magad, és elviselni a kritikát, anélkül hogy összetörnél.

"A kritika, az elutasítás vagy a kinevetés okozta kellemetlen érzésekre nincs titkos recept. Az én javaslatom: meg se próbáld mentegetni magad a sebezhetőséged miatt. Vállald fel. Eltaláltak? Talált, süllyedt! Hagyd, hogy fájjon. Tudod, hogy a vadon élő növények miért tartalmaznak sokkal erősebb és értékesebb hatóanyagokat, mint az üvegházban termesztett saláták? Mert nem óvják őket. Minden nap kint állnak a mezőn – forróságban, viharban, esőben. Ezért minden belső értéküket aktiválniuk kell. Szeretnél szabadon élni? Szeretnéd megtudni, mi minden lehetséges az életedben? Akkor utánozd a vadon termő növényeket. Hagyd el az üvegházat. Szokj hozzá a kínos és a felemelő pillanatokhoz. Tanuld meg elfogadni a csodálatot, anélkül hogy elbíznád magad, és elviselni a kritikát, anélkül hogy összetörnél."

Úgy érzem ebben nem is a fájdalom megengedése a legfontosabb a számomra, hanem az, hogy hagyom megérintődni magam. Engedem, hogy találkozhassak az érzelmekkel, amelyeket a kritika kivált bennem. Engedem, hogy ne legyek tökéletes, elfogadjam és szerethessem magam a tökéletlenségemmel, érzelmeimmel együtt is. Ez az elfogadás pedig képessé tesz arra, hogy bármit hozzon is a külvilág abban erősen és egészségesen állhassak.