Blog

észrevehetetlen, láthatatlan kis jószág. Nem is tudom pontosan mikor költözött a lakásunkba, de egy ideje már gyanakszom: Szerintem nem vagyunk egyedül. Aztán egyre határozottabban érzékelhetővé vált: valaki más is lakik itt. Láthatatlanul mászkál közöttünk, ráadásul (ahogy egyre inkább otthon érzi magát) sorra követi el csínytevéseit. Általában mérgelődés, morgolódás, néha csapkodás és mióta elszemtelenedett időnként akár veszekedés is járhat a nyomában. De továbbra is rejtőzködik, egyikünk sem látta még soha.

Kiszakadt egy virág belőlem… eddig észre se vettem, hogy mennyire a részem, csak természetes volt a jelenléte. Nem sokat gondolkodtam rajta. De most hirtelen továbbmegy. Átadtuk egymásnak mindazt, amit lehetett, lejárt a közös időnk. (megérett a gyümölcs és elválik a fától, külön léteznek tovább.)

Reggel 5 óra, felébredek és szorongok. Nem ismeretlen ez az érzés. Kéz a kézben jártunk szinte egész életemben, de mostanában csak nagyon ritkán találkozunk. Bevallom meglepett, váratlan volt az érkezése.

Összezárva élni napokon, heteken keresztül embert és kapcsolatot próbáló lehet. Ilyenkor a megszokott megoldási útvonalak és konfliktus-kezelés nem mindig elegendő. Onnan indulunk ugyanis, hogy mindketten (hárman, x-en) korlátozva érezzük a saját mozgásterünket, életünket. Ez könnyen válhat egy alapkonfliktussá, ami kisebb-nagyobb erővel, általában láthatatlanul, de folyamatosan jelen van.

Sokféleképpen lehetünk benne a karantén helyzetben. Lehetek dühös, lehetek szomorú, depresszív, fásult vagy épp hedonista és kalandkereső. Nekem az a szerencse jutott, hogy ebben is, mint általában az életemben az izgalmas kalandot keresem. Azt a hogyant, amitől az a helyzet éppen így éppen most a legjobb lehet.

Az egy téma körül folyamatosan pörgő gondolatok, az „agyalás” azt hiszem mindenki számára ismerős. Néha hosszabb, néha rövidebb ideig ejt foglyul a hurok. Szeretnék kiszállni, de nem tudom hogyan lehet, hiszen egyszerre vagyok a mozgatója, elszenvedője és a leállítója… Mit tehetek? Egy biztos „A ne agyalj már annyit!" – egyáltalán nem megoldás.

Nemrégiben a Campus Rádió vendégeként a születési élmény hatásairól beszélgettünk . Ebben a video-ban az elhangzott felvételt hallgathatjátok meg:

A nagybetűs Igazság bizony nagyon sok vitára, családi viszályra és gyakran háborúkra is adott már okot. És tényleg egy-egy vitában mégis kinek van Igaza?. Ki az, aki eldöntheti, hogy kinek van igaza? Vannak családok, ahol egyszerűen annak, aki a leghangosabb… De vigyázat! Itt már vagy tettes vagyok, vagy áldozat!

A minap a konyhámban ücsörögtem, a frissen  fermentált zöldségek illata járta át a levegőt. Az üvegek vidáman sziszegtek a bennük dolgozó baktériumok munkája által. Miközben néztem a buborékoló üvegeket azon gondolkodtam, hogy ezek a bacik bennem belül is ugyanígy teszik a dolgukat. Nagyon sokan vannak és nagy valószínűséggel sokkal nagyobb hatást gyakorolnak az életemre, mint eddig gondoltam...

Ez a 10 gondolat nem tőlem származik, de minden betűjével mélyen együtt tudok lélegezni. Nagyon mély bölcsesség és emberség mutatkozik meg bennük. Több, mint 60 évesek, de ma is nagyon időszerűek. Minél inkább sikerül követnünk ezeket a gondolatokat, annál boldogabbá válhat az utánunk következő nemzedék. Megmutatja milyen fontos az egymás iránti tisztelet és elfogadás, és ez mindenkinek jár akkor is, ha ő még "csak" egy gyermek.