Blog

Harmadik látogatásunkra indulunk a „fekete Palotába”. Már induláskor érzem magamon a pánik jeleit. Enyhe forgó szédülés a mosdókagyló előtt. Nincs mit szépíteni, a helyzet tépázza az idegeinket. Rutinosan engedem, hogy szétáradjon a testemben. Tudom jól, csak engedni kell és pár másodperc alatt tovább is megy. Nem örülök, de elfogadom, kezd a rendszerem túlterhelődni, ideje töltőállomásról gondoskodni.

Mondanám, hogy gyógyulok, meg reménykedem is benne. Sőt! biztosan így is van… Talán a belső nyomás már enyhébb, mint pár napja.

Tisztul a fejem. Sajnos még nem az influenzától, de bízom benne, hogy hamarosan az is elérkezik. Nyomás van benne, olyan, mintha a külső nyomás jelenne meg belül is, a fejemben. Nem tud, vagy még nem akar tisztulni … De a gondolataim már tisztábbak.

Mitől nem bolondulsz meg, amikor kiég a házad egy része?

Amikor hozzám érkeztek újra és újra találkozások jönnek, jöhetnek létre a benned élő belső gyermekkel. Az élet folyása automatikusan hozza magával a sérüléseket, a rossz pillanatban érkező történéseket. Amikor kisgyermekként nem tudtad megérteni ...

A sikeres és boldog párkapcsolat egyik kulcsa, hogy szabaddá válj a transzgenerációs mintáktól. Azoknak a párkapcsolatoknak a mintájától, amelyeknek az életedet is köszönheted. Mindazok, akik a sorban mögötted állnak valószínűleg sok áldozatot hoztak azért, hogy Te ma itt lehess, akár a párkapcsolataik terén is. A lelkünk számára pedig mindennél fontosabb, hogy ők „engedélyt adjanak” a számodra ahhoz, hogy jobban csináld, mint nekik sikerült.

Amikor egy kisbaba nem érkezik, valamiért még mindig csak a test irányából kezdünk el keresgélni. Ez talán nem is véletlen, hiszen a lélek titkai gyakran nagyon misztikusnak és felfoghatatlannak tűnnek. Ráadásul egyáltalán nem könnyű szembenézni velük.

Meghívást kaptam a Campus Rádió Énidő-Lélektér műsorába. Gábor-Vígh Vanda műsorvezetővel beszélgettünk a családállításról.

észrevehetetlen, láthatatlan kis jószág. Nem is tudom pontosan mikor költözött a lakásunkba, de egy ideje már gyanakszom: Szerintem nem vagyunk egyedül. Aztán egyre határozottabban érzékelhetővé vált: valaki más is lakik itt. Láthatatlanul mászkál közöttünk, ráadásul (ahogy egyre inkább otthon érzi magát) sorra követi el csínytevéseit. Általában mérgelődés, morgolódás, néha csapkodás és mióta elszemtelenedett időnként akár veszekedés is járhat a nyomában. De továbbra is rejtőzködik, egyikünk sem látta még soha.

A minap a konyhámban ücsörögtem, a frissen  fermentált zöldségek illata járta át a levegőt. Az üvegek vidáman sziszegtek a bennük dolgozó baktériumok munkája által. Miközben néztem a buborékoló üvegeket azon gondolkodtam, hogy ezek a bacik bennem belül is ugyanígy teszik a dolgukat. Nagyon sokan vannak és nagy valószínűséggel sokkal nagyobb hatást gyakorolnak az életemre, mint eddig gondoltam...