A történet kezdete egy átlagosnapsütésesszombat reggel, amikor még azt gondoltam a legnagyobb bajom, hogy utólért az infulenza...

Életemben egyébként minden békés és minden a legnagyobb rendben, csendesen szövögetem a terveimet.Akertbe behajtva enyhe égés-szag terjed, de ez azért nem szokatlan egy somogyi kisfaluban, meg sem rezdülök erre. Aztán az autóból kiszállva már fura sípolásra leszek figyelmes, egyértelműen visít valami a házban. Ajjaj! Ez a gázkazán lesz, ajtó nyit, korom kiáramlik, a vajszínű padló szénfekete, a falak is szénfeketék. Értelmezhetetlen tárgyakkal tele a bejárat területe és a sípolás kibírhatatlan. A padlón helyenként fekete víz terül el, de még mindig nem áll össze, hogy a szénmonoxid szűrő adja ezt az elviselhetetlen hangot.

Kibírhatatlan az égett-szag és a látvány felfoghatatlan, lassan megérkezik zsigerileg, hogy tűnés kifelé! Ez a szénmonoxid riasztó hangja! Tűz már sehol, de a szétrobbant tárgyak azt mutatják, hogy a tűz eljárta a maga táncát a házban. Felfoghatatlan... Hirtelen azt sem tudjuk hova kapjunk, le kellene a gázt zárni, az áramot is, meg a vizet is. Gyors segítségkérés a szomszédból, végre egy józan gondolat: Tűzoltókat azonnal!

A szomszéd srácok mosolyogva ugrálnak az érkező tűzoltóautó hallatán, legalább nekik van egy jó szombat reggelük. A cica érzi, hogy valami nehéz, a lábunk alatt somfordál. Minden tűzoltót egyenként köszönt és kísér be a házba. Az Amageddon helyszínére. A szénmonoxid szűrő, még mindig sípol.

Megtudjuk, hogy végtelen szerencsénk volt, hogy nem aludtunk otthon az éjjel és így minden ablak zárva volt, nem kapott oxigént a tűz, ezért viszonylag hamar kialudt. Talán szerkezetileg is jók vagyunk, bár egy repedést látni a mosókonyha oldalán, egylőre még nem tudjuk mekkora a baj, csak azt, hogy baj van, nem kicsi.

Minden korommal fedett, a bútorok, a padló, a falak, a mosókonyhában lerobbant a falról a kazán és csempe sem sok maradt a koromfekete falakon. Valami új kezdődik, fájdalmas útvonalon, de elkerülhetetlenül.

Jön a birkózás a biztosítóval és a szakemberekkel a felújításhoz. Ebbe egyelőre még gondolatilag sem ereszkedem bele. Megtanított már az Élet, hogy aprópénzre kell váltani a Himaláya méretű nehézségeket. Nem könnyű, de nincs rossz érzésem, van ott Valami, Valaki egy NAGY, nagyobb, aki majd ezt is megsegíti.

Ha segítenéd az újraindulásunkat ezen a bankszámlaszámon megteheted, nekünk most minden összeg számít, akár egy kávé ára is segítség lehet:

Benke Edina
11773425-87020148

a közleménybe írd be kérlek: Adomány

Köszönettel:

Edina és Miklós