Mivel minden rendes „játszóruhát”, kerti öltözetet tönkretett a robbanás és a korom, neki kell indulni néhány használt ruhát beszerezni erre a célra. Sajnos már túl vagyunk pár kedvenc ruhadarab sztornírozásán is. Gyakorlatlan versenyzőként besétáltunk a házba és bár látszólag semmihez nem értünk hozzá, gyakorlatilag tetőtől talpig koromfoltosak lettünk. Sebaj, szerencsére van hol mosni, orvosolható a dolog. Ja, bocs, nem… Elsőre nem jött át, hogy a kormot nem mindenből lehet kimosni. És az csak természetes mosás után derül ki melyikből lehet, melyikből nem. Nem kifejezetten vágytam erre az információra, de már ez is megvan.
Aztán hirtelen bevillant! Hogy ez eddig vajon miért nem jutott az eszembe??? Létezik egyszer használatos festőruha, vagy vegyiruha, vagy mifene a neve. Ha szerencsénk van, akkor a munkaruházatiban elfogadható áron be is tudjuk szerezni. Irány a bolt, darabja ezerötszáz, kibírható. Öröm és boldogság, még úgy is, hogy tudom jópárat el fogunk használni belőle.
Főpróba a teraszon. Már rég túl vagyunk azon, hogy bárki aki a környéken jár öltözés-vetközés közben lát minket, vagy hogy mit gondolnak majd a faluban. Beleugrok a ruhába, szinte szó szerint, mert az enyém L-es (ez volt a legkisebb). Komolyabb kutatómunkával meg is lehet találni benne miután felveszem. Sebaj, cserébe Mikié egy kisebb fajta XL-es, így ő a jóllakott napközis rugdalózóban stílust képviseli. Beöltözve egymás mellett kész is az ember a Holdon farsangi öltözet, a NASA logón azért még dolgozni kellene.
Ajtó kinyit és máris indulhat az expedíció, végülis legalább olyan kietlen és sötét a ház belseje, mint a világűr. A mosókonyha tárgyai pedig már bőven túl is vannak egy űrutazáson. Újult erővel és némi humorérzékkel neki is futunk a napnak. A jókedv azonban itt hamar el is illan.
Miki megjelent egy furcsa torzót hordozva a kezében, aminek mintha lógna a bele. Kiderült, hogy ez a konyhai csapunk, színes-szagos, minden extrával, hogy egy személyben tudja kiszolgálni a mindenféle konyhai feltöltés/mosogatás lábastöltés stb. igényeinket. Huh! Ez nem esett jól. Még beszerelés előtt dobozostól rommá égett. Aztán sorban hozza ki a robbanás mementóit, egy fél porszívót, egy párátlanító megmaradt darabját, a fűtőszálak jobb sorsra szánva merednek az ég felé. Az egész olyan, mintha egy hatalmas szörny dühét kitombolva tépett, harapott volna mindent, ami elé került…
Felbukkan három pár bakancs, vagyis inkább a maradványa. Ez utóbbiak még egy percet sem voltak a lábunkon… csak simán felrobbantak, még a cipősdobozzal együtt… Vajon mit szólnának hozzá, ha rákérdeznék erre vonatkozik-e a garancia? Próbálom visszaszerezni a házból fejvesztve elrohanó humorérzékem.
Ahogy Mikit hallom matatni a mosókonyha romjai között, futkos a hátamon a hideg veríték… Igazán nem szeretnék többet mára, ennyi ELÉÉÉÉG!
Újra kisétál, ezúttal valami fura négyszögletes keret jelenik meg. Ja! Ez a kibontatlan fürdőszobalámpa (volt). Egyre gyarapszik az udvaron a valaha volt, mára alig, vagy teljesen felismerhetetlen tárgyak maradványainak sokasága. Jó lenne sírni, de nem megy… Zaklatott vagyok. Még javában tartott az épülés és a szépítés, amikor lecsapott a szörny. Pont az az állapot volt, amikor már kezdhettük élvezni, formálódott a berendezés, padlók kicserélve, falak frissen festve. A bútorok többsége még egy éves sincsen, vagy volt, majd kiderül…
Ez sem egy könnyű nap. Várom már nagyon a percet, amikor a hulladékkihordást felváltja majd a takarítás. Várom és vágyom a kikönnyülést, de még nincs fény az alagút végén. Ha azt gondolod el tudod képzelni, hogy mi van ott, hidd el, egészen biztosan nem. Még én sem. A mosókonyhában lábszárközépig járunk az iszapos, törmelékkel teli fekete lében. A sűrűjét kézzel próbáljuk vödrökbe szedni, utána összetoljuk seprűvel, majd már "csak" fel kell itatni a több vödörnyi folyadékot. Órák kérdése az egész, vagy inkább egy fél nap volt? Végtelenül fáradtak vagyunk, testben és lélekben is.
Megjelenik a szomszédasszony, kezében két fehér doboz, benne forró gulyásleves gőzölög. Végtelen a hála bennünk. Ebben az állapotban egy meleg leves gyógyír a léleknek is. Tőlük is sok segítséget kapunk, áramot és vizet is és most a levest. Leülünk a teraszon, úgy szkafanderesen, szerintem még életemben nem voltam ilyen mocskos. A kezeink a többszöri vegyszeres kézmosás után is szénfeketék. A körmeink gyakorlatilag alig látszanak. Különös kontrasztot alkotnak a hófehér kenyérrel… Mégis van most ebben a pillanatban valami áldott és végtelenül megnyugtató.
Adomány lehetőség számunkra:
Benke Edina
11773425-87020148
a közleménybe írd be kérlek: Adomány
Köszönettel:
Edina és Miklós
