Amikor hozzám érkeztek újra és újra találkozások jönnek, jöhetnek létre a benned élő belső gyermekkel.

Az élet folyása automatikusan hozza magával a sérüléseket, a rossz pillanatban érkező történéseket. Amikor kisgyermekként nem tudtad megérteni, feldolgozni az adott élethelyzetet. Ez leginkább arra hasonlít, mintha készülne egy fénykép, amelyben kisgyermekként megkövültél az adott pillanatban, miközben az életed haladt tovább. Nyilván mire felnőtté válunk sok-sok ilyen kép készül rólunk. A nehézséget az jelenti, hogy ezekben a pillanatokban egy pici rész belőlünk valóban ott marad és csücsül a pillanatban.

És persze joggal kérdezhetitek, hogy mi ezzel a baj?

Amikor egy élethelyzet meghívja a pillanatot, ahol elakadtam, akkor a sérült kisgyermek bennem próbál majd megküzdeni az adott szituációval. Mondok egy példát, ami valós történet: Egy három éves kislánynak egy kisfiú megígérte, hogy örökké szeretni fogja és vele marad. Még gyűrűt is ajándékozott neki. Majd egyszercsak többé nem találkoztak, elköltöztek a városból. Ez a kislány felnőttként nemtudott elköteleződni egy férfi mellett, hiszen úgyis elhagyja. Mindez persze annyira fájdalmas emlék volt, hogy elrejtette önmaga elől. De az árulkodott a fájdalomról, hogy nem tudott tartósan sikeres párkapcsolatot kialakítani. Egy családállítás során oda kellett mennie ahhoz a kislányhoz, aki benne él és meg kellett őt gyógyítania. Integrálnia kellett magába. Így kikerült „a fényképből”, hogy újra a részévé váljon.