Blog

Te hiszel a Mamában? - Hangzik el a kérdés ebben a kis történetben. És valóban, ha a születésem után nem találom az anyukámat, vajon tudok-e hinni benne később?

Mindig épp csak annyi pénzem van, hogy megélek belőle... Olyan, mintha szegénységi fogadalmat tettem volna. - De valójában lehetséges ez? Mi történik, ha sosincs elég pénzem, vagy ha mindig nyomtalanul elköltöm? Tényleg van szegénységi fogadalom?

Igyekeztem ebben a kisfilmben összefoglalni mindazt, amit érdemes tudni a születési sérülések nyomairól életünkben. Születés során kialakítunk egy alapmintázatot a testünkben, lelkünkben. Megtanulunk változásokat elindítani, gyászolni, küzdeni, elköteleződni, intimitásban lenni. Későbbi életünk során újra és újra ismételjük az itt rögzült mintákat különböző élethelyzetekben. 

Sokféle módon lehetek boldog. Van boldogság, amelyik illékony, gyorsan eltűnik, kihül. Van olyan, amelyik tartósan és stabilan jelen van az életemben. Mindkettőt bent érzem a szívemben, lelkemben, mégis mitől tűnik el az egyik és miért marad a másik?

Életünk boldogságának, stabilitásának egyik alappillére a kötődés képessége, erőssége. Sok a szingli, nem születnek gyerekek halljuk mindenhonnan. De hogyan is születnének, ha nem tanultunk meg kötődni, elköteleződni? Ha már születésünk során elveszett ez a képességünk?

Kérlek! Soha ne kérdezd miért nem szültem!
Nem tudhatod mennyire vágyakozott a lelkem,
Nem tudhatod mekkora a fájdalom, mely körülölel.

Amikor életem fontos döntései előtt állok, akkor szabadon döntök, vagy a "családom által előírt" mintát követem majd? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Szondi Lipót már az 1930-as években, talán elsőként. Azóta már sok egyetemi kutatás témája volt a traumák családon belüli ismétlődésének kérdése. 

Ebben a bejegyzésben láthatjátok a tervezett csoportok időpontjait.

A nő, amikor egy új élet megfogan a méhében anyává válik. Akkor is, ha ez az új élet valamilyen oknál fogva nem folytatódhat. Alig találkoztam olyan nővel, akinek gondolatait, álmait ne kísérte volna a veszteség fájdalma. Olyannyira nehéz ez a lélek számára, hogy gyakran hosszú évek múlva még mindig kísérthet a feldolgozatlan fájdalom.

Az érintés gyógyít és boldoggá tesz - nem titok ez már a tudomány számára sem. De akkor mi a csudáért nem érintünk? Miért könnyebb egy kutyát, vagy egy cicát megérinteni, mint a gyerekünket, vagy a párunkat? Zavarba jövünk, elmenekülünk, elkerüljük az érintést. Olyan, mintha hiányozna a szeretetteli érintést felismerő kódunk...