Blog

Programjaim
Budapest
  • Július 7.

    Lélekszínház - Önismereti csoport - Bp. -

    Családállítás és SzomatoDráma csoport

  • Július 14.

    Kávézz velem!

    Egyéni konzultáció, családállítás, szomatodráma, Thétahealing

  • Augusztus 11.

    Kávézz velem!

    Egyéni konzultáció, családállítás, szomatodráma, Thétahealing

Debrecen
  • Július 13.

    Lélekszínház - önismereti csoport - Debrecen

    Családállítás és SzomatoDráma csoport

  • Július 13.

    Lélekszínház - önismereti csoport - Debrecen

    Családállítás és SzomatoDráma csoport

  • Július 14.

    Kávézz velem!

    Egyéni konzultáció, családállítás, szomatodráma, Thétahealing

Megengedés - hogyan?

Kerüljük el az önsajnálatot

2024. május 10.

Milyen gyakran folytatunk egy belső harcot az ellen, ami éppen van? Próbáljuk elkerül, amit érzünk vagy, amit tennünk szükséges épp ott és akkor. Milyen hatalmas erőforrásokat mozgatunk meg, hogy megváltoztassuk az érzésünket? Mindezt azért, hogy olyanná váljunk, úgy viselkedjünk, ahogyan azt szerintünk elvárják tőlünk. Mi mindent meg nem teszünk azért, hogy ne fájjon, ami éppen most fáj, vagy hogy ne legyek szomorú, amikor minden okom megvan rá. Elfelejtünk időt adni és teret biztosítani az érzéseinknek, a HOGY-létünknek. „Nincs idő a fájdalomra” – micsoda félreértés ez a gondolat. Minden alkalommal, amikor másnak kell látszanom, mint ami, aki épp akkor és ott vagyok az őrületes erőt vesz el a létezésemtől. És most kicsit sem arra bíztatok bárkit is, hogy üljön le a fájdalom mocsarába és engedje, hogy az önsajnálat magával ragadja.

Mikor vagyok megengedésben és mikor vagyok az önsajnálatban?

Van egy nagyon erős különbség a két állapot között, ahogyan azt én saját magamnál tapasztaltam. Mégpedig azon a ponton, ahol döntést hozhatok. Amikor felbukkan egy érzés (vagy a gondolat, ami felhozza az érzést bennem) engedem a fájdalmat, a veszteséget, a szomorúságot vagy a dühöt. Nem teszek egyebet, csak csendesen köszöntöm és megfigyelem az érzést és megfigyelem magamat is ebben. Engedem a létezést a megengedés terében. Amikor azonban újabb gondolatokkal kezdem táplálni az érzést, vagy amikor tovább fonom az első gondolat szálát, már kiestem a megengedés teréből. Ilyenkor elveszítem a kapcsolódást saját magammal, elindulhat az érzelem-cunami.

Amikor valaki hozzám érkezik családállításra, akkor tapasztalhatja, hogy megkérem: Tartsd nyitva kérlek a szemeid! Szabad érezni, amiben vagy, szabad sírni, de a szemeid tartsd nyitva kérlek! – Ezzel a kéréssel támogatlak, hogy abban tudj maradni, ami itt és most megjelent. Így kerülhetjük el, hogy más fájdalmaid is aktivizálódjanak, megállítjuk az érzelem-cunamit. Ez a nyitott szem segít bent maradni a megengedés terében az állítás során.

Maradj éber és váltsd aprópénzre

Amikor elindul egy érzelem a bennünk élő „Szegény Én”, gyakorlottan húz elő a kalapból mindenféle gondolatot, fájdalmat, amivel egyre mélyebbre és mélyebbre visz. Mire észbekapunk már ülünk is a megszokott pocsolyában és borzasztóan fájunk. Természetesen egy pillanatra sem szeretnénk elvitatni azt, hogy sok fájdalmas történetünk van. Éppen ezért mindennél fontosabb a feldolgozás során, hogy ezeket a fájdalmakat „aprópénzre” váltva gyógyítsuk. Mindig éppen csak annyit, ami akkor és ott megjelent, ami oda tartozik. A hétköznapi létezés során rengeteg fájdalmas percet takaríthatunk meg magunknak azzal, ha észrevesszük amiben vagyunk, amikor már a Szegény Én eláraszt minket. Érdemes tisztázni magunkkal, hogy mi az, ami ténylegesen itt van, megfigyelni és megengedni ezen keresztül a kapcsolódást saját magammal.