Amikor hozzám érkeztek újra és újra találkozások jönnek, jöhetnek létre a benned élő belső gyermekkel. Az élet folyása automatikusan hozza magával a sérüléseket, amikor kisgyermekként nem tudtad megérteni, feldolgozni az adott élethelyzetet.

Ez leginkább arra hasonlít, mintha készülne egy fénykép, amelyen kisgyermekkéntott ülszaz adott pillanatban, de közben az életed haladt tovább. Nyilván mire felnőtté válunk sok-sok ilyen kép készül rólunk. A nehézséget az jelenti, hogy ezekben a pillanatokban egy pici rész belőlünk valóban "leszakad" és változatlanul a pillanat fájdalmában marad. Persze joggal kérdezhetitek, miért fontos ez így felnőttként?

Amikor egy élethelyzet meghívja a pillanatot, ahol elakadtam, akkor ez a sérült kisgyermek próbál meg bennem, belőlem, megküzdeni az adott szituációval. Annyi idősen, mint ahány évesen beleragadt a korábbiba. És természetesen nehéz mondjuk öt évesen egy párkapcsolat útvesztőiben elnavigálni, vagy reagálni egy munkahelyi konfliktusra.

Egy valós történet: Egy három éves kislánynak egy kisfiú megígérte, hogy örökké vele lesz, még gyűrűt is viseltek. Igazi gyerekszerelem bontakozott ki közöttük. Majd egy nap a kisfiú reggel nem érkezett meg az óvodába, soha többé nem találkoztak a kislánnyal, mert elköltöztek a városból. Ez a kislány felnőttként nem mert elköteleződni egy férfi mellett sem, hiszen úgyis elhagyják, szó nélkül. Úgy döntött a lelke, hogy még egyszer nem állt készen ennek a fájdalomnak az elviselésére.A fájdalmas emléket önmaga elől is elzárta. De a gyógyulatlan seb úgy hatott az életére, hogy nem tudott tartós párkapcsolatot kialakítani. Ezzel a témával dolgoztunk, amiko családállítás során oda kellett sétálnia a benne élő kislányhoz, akit elhagyott a szerelme. Nagyon megérintő, szép találkozás volt, ahogyan elfogadta és befogadta őt. Integrálta ezt a kislányt a fájdalmas élménnyel együtt. Így kikerült „a fényképből”, hogy újra a részévé váljon, szabadon és felnőttként érkezhessen meg egy párkapcsolatba.