Blog

Tisztul a fejem. Sajnos még nem az influenzától, de bízom benne, hogy hamarosan az is elérkezik. Nyomás van benne, olyan, mintha a külső nyomás jelenne meg belül is, a fejemben. Nem tud, vagy még nem akar tisztulni … De a gondolataim már tisztábbak.

Amikor hozzám érkeztek újra és újra találkozások jönnek, jöhetnek létre a benned élő belső gyermekkel. Az élet folyása automatikusan hozza magával a sérüléseket, a rossz pillanatban érkező történéseket. Amikor kisgyermekként nem tudtad megérteni ...

Meghívást kaptam a Campus Rádió Énidő-Lélektér műsorába. Gábor-Vígh Vanda műsorvezetővel beszélgettünk a családállításról.

A minap a konyhámban ücsörögtem, a frissen  fermentált zöldségek illata járta át a levegőt. Az üvegek vidáman sziszegtek a bennük dolgozó baktériumok munkája által. Miközben néztem a buborékoló üvegeket azon gondolkodtam, hogy ezek a bacik bennem belül is ugyanígy teszik a dolgukat. Nagyon sokan vannak és nagy valószínűséggel sokkal nagyobb hatást gyakorolnak az életemre, mint eddig gondoltam...

Gondoltál már az életed folyamára, mint egy mandalára? A mandala közepe, az indulás: a foganás és a születés pillanata.

Igyekeztem ebben a kisfilmben összefoglalni mindazt, amit érdemes tudni a születési sérülések nyomairól életünkben. Születés során kialakítunk egy alapmintázatot a testünkben, lelkünkben. Megtanulunk változásokat elindítani, gyászolni, küzdeni, elköteleződni, intimitásban lenni. Későbbi életünk során újra és újra ismételjük az itt rögzült mintákat különböző élethelyzetekben. 

Életünk boldogságának, stabilitásának egyik alappillére a kötődés képessége, erőssége. Sok a szingli, nem születnek gyerekek halljuk mindenhonnan. De hogyan is születnének, ha nem tanultunk meg kötődni, elköteleződni? Ha már születésünk során elveszett ez a képességünk?

Kérlek! Soha ne kérdezd miért nem szültem!
Nem tudhatod mennyire vágyakozott a lelkem,
Nem tudhatod mekkora a fájdalom, mely körülölel.

A nő, amikor egy új élet megfogan a méhében anyává válik. Akkor is, ha ez az új élet valamilyen oknál fogva nem folytatódhat. Alig találkoztam olyan nővel, akinek gondolatait, álmait ne kísérte volna a veszteség fájdalma. Olyannyira nehéz ez a lélek számára, hogy gyakran hosszú évek múlva még mindig kísérthet a feldolgozatlan fájdalom.

Tudom erősnek tűnik ez a mondat, és nem is nevezném ezt tudatos késztetésnek. Mégis, amikor elutasítom az ételt az olyan, mintha az életem utasítanám el.