Blog

Harmadik látogatásunkra indulunk a „fekete Palotába”. Már induláskor érzem magamon a pánik jeleit. Enyhe forgó szédülés a mosdókagyló előtt. Nincs mit szépíteni, a helyzet tépázza az idegeinket. Rutinosan engedem, hogy szétáradjon a testemben. Tudom jól, csak engedni kell és pár másodperc alatt tovább is megy. Nem örülök, de elfogadom, kezd a rendszerem túlterhelődni, ideje töltőállomásról gondoskodni.

A köszöntés szűrreális, pont ahogy az élmény, amibe csöppentünk. Az otthonunk, amit olyan szeretettel és leginkább két kezünkkel újítottunk, szépítettünk egy pár perc alatt pokollá változott. A parkettát még egy éve sem raktuk le közösen Mikivel, most egy halom bűzös fekete „léc” fekete lében úszva. Hova lett a menyországunk? Hol van a béke szigete?

Mondanám, hogy gyógyulok, meg reménykedem is benne. Sőt! biztosan így is van… Talán a belső nyomás már enyhébb, mint pár napja.

Tisztul a fejem. Sajnos még nem az influenzától, de bízom benne, hogy hamarosan az is elérkezik. Nyomás van benne, olyan, mintha a külső nyomás jelenne meg belül is, a fejemben. Nem tud, vagy még nem akar tisztulni … De a gondolataim már tisztábbak.

A sikeres és boldog párkapcsolat egyik kulcsa, hogy szabaddá válj a transzgenerációs mintáktól. Azoknak a párkapcsolatoknak a mintájától, amelyeknek az életedet is köszönheted. Mindazok, akik a sorban mögötted állnak valószínűleg sok áldozatot hoztak azért, hogy Te ma itt lehess, akár a párkapcsolataik terén is. A lelkünk számára pedig mindennél fontosabb, hogy ők „engedélyt adjanak” a számodra ahhoz, hogy jobban csináld, mint nekik sikerült.

észrevehetetlen, láthatatlan kis jószág. Nem is tudom pontosan mikor költözött a lakásunkba, de egy ideje már gyanakszom: Szerintem nem vagyunk egyedül. Aztán egyre határozottabban érzékelhetővé vált: valaki más is lakik itt. Láthatatlanul mászkál közöttünk, ráadásul (ahogy egyre inkább otthon érzi magát) sorra követi el csínytevéseit. Általában mérgelődés, morgolódás, néha csapkodás és mióta elszemtelenedett időnként akár veszekedés is járhat a nyomában. De továbbra is rejtőzködik, egyikünk sem látta még soha.

Anya és apasebbel mindannyian rendelkezünk, bármilyen jó családból is érkezünk. Az, hogy mit kezdünk vele az azonban csak rajtunk múlik. Dönthetek úgy, hogy életem végéig ezeket a sebeket és a szüleimet okolom minden nehézségemért, vagy átváltoztathatom erőforrássá. Szerencsére a választási lehetőség a kezünkben van. Te melyik utat választod?

Nem éppen a családállítás az első, ami eszünkre jut, amikor nem sikerül megszabadulni egy ingatlantól... Pedig jómagam már nem számolom, hány esetben sikerült az állítást követően hirtelen eladni egy lakást, vagy egy házat.

Gondoltál már az életed folyamára, mint egy mandalára? A mandala közepe, az indulás: a foganás és a születés pillanata.

300 évre visszatekintve 11 generáció, összesen 4094 elődöd áll az életed mögött. Gondoltad volna?