Vagy csak arra használom ezeket a történeteket, hogy korlátozzam magam, korlátozzam a lehetőségeimet. Minden olyan helyzetben, ahol bárki másnak van lehetősége jobban reagálni a helyzetre, mint én szoktam, ott elgondolkodtató lehet, hogy ez számomra is lehetséges. Ehhez azonban el kell engednem azt a történetet, amiben arról mesélek, hogy én ezt csak így tudom és azt is, hogy ki mindenki korlátozott régen, aki itt és most nincs is jelen. De picit kanyarodjunk vissza oda, hogy miért is teszem ezt?

Számos oka lehet annak, hogy mesélek egy történetet magamról, lehet pl. azért, mert ezen keresztül kaptam gyerekkoromban valamennyi figyelmet a szüleimtől, vagy a tanáraimtól. Lehet azért, mert ha nem mesélném, akkor megnyitnék egy ajtót, amin keresztül a siker áramolhatna felém és erre nem állok még készen. Vagy esetleg a történeteim nélkül elveszteném azt az imagot-t, amit felépítettem és enélkül hirtelen a talaj is elveszne a lábam alól. Egyszóval van veszeteni való ebben. De ugyanakkor érzékelem-e, hogy mekkora lehetőség van abban, ha elengedem a történeteimet és minden pillanatban tiszta lappal indulok. Mindegy mit tudok és mit nem tudok, mindegy ki és mikor korlátozott korábban, itt és most én döntök és adhatok esélyt magamnak a szabad választásra. Ebben van a szabadság és a végtelen lény lehetősége és ami ebben nincs: az a fájdalom és bárki hibáztatása, vagy felelőssé tétele a saját választásomért.

Szóval, ki mindenki lehetnél és mi mindent érhetnél el az életedben, ha lemondanál a történetekről, amiket mesélsz magadról? És mindent, amit ez most felhozott hajlandó lennél-e eltörölni és meg nem teremtetté tenni bármely létezésben és időben? És csak lélegezd ki és Élj!

A webshopban megtalálod a meditációt a fájdalomfüggés sejtszintű elengedéséhez és várlak szeretettel, ha úgy érzed vállalnál egy mélyebb folyamatot is ebben a témában.

Csodás létezést Neked!

Namaste!