Programjaim
Budapest
  • Január 26.

    Gyengéd születés/szülés - magzati sérülések - Bp

    élményátíró csoport

  • Január 28.

    Lélekszínház - Bp

    Családállítás és Szomatodráma másként

  • Február 9.

    Lélekszínház a Nappaliban - délután - Budaörs

    Családállítás és Szomatodráma másként

Debrecen
  • Január 20.

    Gyengéd születés/szülés - magzati sérülések - Debrecen

    élményátíró csoport

  • Január 20.

    Lélekszínház - délután - Debrecen

    Családállítás és Szomatodráma másként

  • Január 21.

    Lélekszínház - délelőtt - Debrecen

    Családállítás és Szomatodráma másként

Legújabb írásaim
  • 2017. november 28.

    Ki vagyok Én?

    Szememben a fény? Szívemben az érzés?

  • 2017. november 15.

    Én csak egy korcs vagyok!

    apám sose szeretett - apa-fia kapcsolat

  • 2017. október 27.

    Anorexia - Meg akarok halni!

  • 2017. szeptember 20.

    Halált hordozó anyaméhbe érkeztem

    vetélés, abortusz után fogant gyerekek

  • 2017. szeptember 14.

    REND-ben van a családod?- apa-lánya kapcsolat

    Az elkóborolt királylány

Fogadj örök hűséget magadnak

Részlet Veit Lindau könyvéből

Tanuld meg elfogadni a csodálatot, anélkül hogy elbíznád magad, és elviselni a kritikát, anélkül hogy összetörnél.

"A kritika, az elutasítás vagy a kinevetés okozta kellemetlen érzésekre nincs titkos recept. Az én javaslatom: meg se próbáld mentegetni magad a sebezhetőséged miatt. Vállald fel. Eltaláltak? Talált, süllyedt! Hagyd, hogy fájjon. Tudod, hogy a vadon élő növények miért tartalmaznak sokkal erősebb és értékesebb hatóanyagokat, mint az üvegházban termesztett saláták? Mert nem óvják őket. Minden nap kint állnak a mezőn – forróságban, viharban, esőben. Ezért minden belső értéküket aktiválniuk kell. Szeretnél szabadon élni? Szeretnéd megtudni, mi minden lehetséges az életedben? Akkor utánozd a vadon termő növényeket. Hagyd el az üvegházat. Szokj hozzá a kínos és a felemelő pillanatokhoz. Tanuld meg elfogadni a csodálatot, anélkül hogy elbíznád magad, és elviselni a kritikát, anélkül hogy összetörnél."

Úgy érzem ebben nem is a fájdalom megengedése a legfontosabb a számomra, hanem az, hogy hagyom megérintődni magam. Engedem, hogy találkozhassak az érzelmekkel, amelyeket a kritika kivált bennem. Engedem, hogy ne legyek tökéletes, elfogadjam és szerethessem magam a tökéletlenségemmel, érzelmeimmel együtt is. Ez az elfogadás pedig képessé tesz arra, hogy bármit hozzon is a külvilág abban erősen és egészségesen állhassak.