Programjaim
Budapest
  • Január 26.

    Gyengéd születés/szülés - magzati sérülések - Bp

    élményátíró csoport

  • Január 28.

    Lélekszínház - Bp

    Családállítás és Szomatodráma másként

  • Február 9.

    Lélekszínház a Nappaliban - délután - Budaörs

    Családállítás és Szomatodráma másként

Debrecen
  • Január 20.

    Gyengéd születés/szülés - magzati sérülések - Debrecen

    élményátíró csoport

  • Január 20.

    Lélekszínház - délután - Debrecen

    Családállítás és Szomatodráma másként

  • Január 21.

    Lélekszínház - délelőtt - Debrecen

    Családállítás és Szomatodráma másként

Legújabb írásaim
  • 2017. november 28.

    Ki vagyok Én?

    Szememben a fény? Szívemben az érzés?

  • 2017. november 15.

    Én csak egy korcs vagyok!

    apám sose szeretett - apa-fia kapcsolat

  • 2017. október 27.

    Anorexia - Meg akarok halni!

  • 2017. szeptember 20.

    Halált hordozó anyaméhbe érkeztem

    vetélés, abortusz után fogant gyerekek

  • 2017. szeptember 14.

    REND-ben van a családod?- apa-lánya kapcsolat

    Az elkóborolt királylány

Tudatos babavárás

7 gondolat a tudatos babaváráshoz

A babavárásra, mint normatív krízisre tekintünk: Az élet természetes velejárója, azonban hatalmas átalakulást hoz, nemcsak az anya, hanem az egész család életébe.

Átalakul a családom
Ami mindenki számára természetes: a férfi és női minőségek szülői minőséggel egészülnek ki. Első babánál ekkor alakulunk házaspárból családdá. Amire nem feltétlenül gondolunk: Ez a változás sokkal mélyebben is érinti a családi rendszert. Fontos ugyanis, hogy az édesanyáink is ekkor minősülnek át nagymamává. Aztán ezt a sort még folytathatom a végtelenségig. Nagynénik, nagybácsik, trónfosztott legkisebb gyermekek. Minden családtag egy új minőséggel gazdagodik. És természetesen a baba érkezése egy új személyiséget, egy új emberkét hoz el a számunkra, alaposan átmozgatva az egész rendszert.

Másállapot - újra csecsemő lettem?
A legfontosabb talán a bennem zajló változás. Elnehezdik a testem, megváltozik az érzelmi világom, ábrándozó érzékeny kis lényé változom. Kismamaként ugyanis regresszióban vagyok. Az a kis magzat, aki én voltam valaha az édesanyám pocakjában most újra "életre kel". Arra vágyom, hogy figyeljenek rám, kényeztessenek, szeretgessenek és feltétel nélkül elfogadjanak. Gyorsan és szeretettel reagáljanak az igényeimre. Mindez teljesen természetes.

Pocakos apukák
Előfordulhat, hogy a kispapa is pont ugyanúgy növeszti a pocakját, mint én. Valaha ő is egy pici baba volt anya pocakjában. Most ő is újraéli a mélyben saját magzat időszakát. Előfordulhat, hogy az ő érzékenysége is felerősödik, mint a kismamáé. Lehetnek megmagyarázhatatlan félelmei és furcsa álmai.

Nehéz kérdés! Nagymamává válok?
A nagymamák: Talán még a saját baba születésénél is nagyobb boldogság egy nő számára, amikor nagymama lesz. Ennek ellenére hihetetlen nehézséget jelent az esetek többségében a hátrahúzódás, a nagymama szerepbe érkezés. De miért is van ez? Az édesanyám a háttérben újraéli a velem zajlott várandósságát, szülését. Bekapcsolnak az ősi ösztönök és szeretné mindazt "megjavítani", átadni, amit akkor ott nem sikerült.

Minden babával más a születés, szülés
Természetesnek tartjuk, hogy a szülés közeledtével erősödnek a félelmek, hiszen valami olyan történik majd velünk, ami még sosem. És ez abban az esetben is igaz, ha már több babát is szültem. Ezzel a babával most először vagyok várandós, most fogom őt először megszülni. Nincs két egyforma születés, szülés.
A szülés beavatás, anyává válok általa újra és újra, mindig kicsit másként.

Úgy szülök, ahogy születtem?
Lehetséges. A babavárás már önmagában meghívja a saját magzati élményeim és a születésem történetét. A testem és a lelkem gyógyítani szeretné magát azáltal, hogy "megismétli" újrajátsza ezt az élményt. Ezen keresztül próbálja oldani azokat a blokkokat, fájdalmakat, amelyeket átéltem. De természetesen ennek nem kell így lennie. Nagy segítséget és biztonságot adhat a szülésfelkészítés és egy dúla gondoskodása a szülésemnél.

Császármetszés - elkerülhető az elkerülhetetlen?
Nem mindig. Tudom, hogy ezt főként akkor nehéz elfogadni, amikor hosszú hónapokig készülök a természetes és háborítatlan szülésre. Szeretném megadni a babámnak a legjobbat, amit csak adhatok, de nem sikerül. Előfordulhatnak olyan történések, amikor ez az út elkerülhetetlen. Előfordulhat, hogy ettől bűntudatot érzek, vagy öntudatlanul is folyamatosan pótolni szeretném túlaggódással, hosszú ideig szoptatással azt, ami ott és akkor elmaradt. A jó hír az, hogy minden pótolható, gyógyítható oldható és átírható.