"Ki vagyok én?
A szememben a fény?
De hogyha a fény már a szememben nem ragyog,
Utána mond, én hol vagyok?
Ki vagyok én?
A szívemben az érzés?
De hogyha a szív megszakad,
Az én olyankor hol marad?
Ki vagyok én?
Az ész vagyok vagy a gondolat?
De amikor a gyászmenet halad,
És mindenki engem sirat,
Hol van az ész és hol van a gondolat?
Ki vagyok én tehát? Az én, aki mindörökre megmarad?
A fény vagyok, az érzés és a gondolat,
Az anyagba lépek,
Amikor születik az élet,
Megteremtem a nagy csodát,
Dallamra hívom a néma zongorát,
Eljátszom a dalt, amit ezerszer eljátszottam,
Megvívom a harcot, amelyben ezerszer elbuktam,
A magasztos harcot, amelyben mégis mindig győztes vagyok,
Mert felemel a lélek, mely örökre értem ragyog."