Hova akarok ezzel kilyukadni?
Amikor bármilyen okból nem akarom, vagy tudom táplálni a testem egészen biztosan találhatok a mélyben valamit, ami motiválja ezt a folyamatot bennem. Gyakran kerül előtérbe anorexia kapcsán az anya, az édesanyával való kapcsolat, annak hiánya, vagy sérülése. Családállítás rendszerében gondolkodva ez ugyanazt jelenti: anya elutasítása az életem elutasítása, hiszen rajta keresztül, “tőle” kaptam. Lehet azonban egy másik belső motiváció is, amely szorosan összekapcsolódik ezzel:
Az életemnél is fontosabb vagy nekem, követlek téged!
Amikor az étkezési zavarok hálójában rekedek nagy az ijedtség körülöttem. Általában a szüleim lesznek azok, akik minden erejükkel segíteni szeretnének nekem. Jó esetben én magam is érzékelem, hogy valami nincs rendben és együttműködök velük, vagy legalábbis engedem, hogy hamarabb szabaduljak. Átalában ezen a ponton jut el az étkezési zavar egy családállítás csoportba és nem egyszer itt lelünk rá a gyógyulásra. Rátalálok a lelkemben arra a valakire, aki még az életemnél is fontosabb számomra. Akit akár a halálba is képes vagyok követni.
A lélek mélyén rejtőző veszteség
Forrás: Pexels
Szeretném elmesélni egy fiatal lány történetét. Zita 17 éves, de alig látszik 13-nak. Haja fakó, élettelen, a szűk ruhán keresztül a bordái is látszanak. Anorexiával küzd. Teljesen legyengült a fizikuma, szinte egyáltalán nem eszik. A teste túlélő üzemmódra kapcsolt, már a ciklusa is leállt, hogy energiát takarítson meg számára. Édesanyja hozta el a csoportba, szeretnék elkerülni a kórházi kezelést. Családállításban képviselőkkel jelenítettük meg Zitát és az étkezési zavart. A képviselők szinte egymás tükörképeként mozdultak. Ugyanaz a kéztartás, testtartás, ugyanaz a mosoly és végül egy mély és belsőséges egymásra-találás.
“Mi ketten vagyunk egyek! De valaki még hiányzik…”
hangzott el hamarosan. Zita mély zokogásban tört ki.
Valami nagyon fontos megmutatkozott, valami, amivel nagyon gyakran találkozom a családállításban: az elvesztett ikertestvér hiánya. Ő az, aki annyira fontos lehet a számomra, hogy még a halálba is képes vagyok követni őt. Ez a veszteség a magzati létezés legerősebb fájdalma, áthatja minden egyes sejtemet. A lélekben hordozom a bűntudatot, hogy miattam ment el és annak a fájdalmát, hogy nélküle az életem semmit sem ér. Nem vagyok képes ezzel a hiánnyal együttélni.
Lombik babaként hárman indultunk
Forrás: Pexels
Zita elmesélte, hogy ő lombik babaként született. Három embriót ültettek be édesanyja méhébe és ő az egyetlen, aki életben maradt. Ezután megkereste a még hiányzó ikertestvére képviselőjét és ő maga is bement az állításba. Zokogás, nevetés, újra zokogás és ölelések követték egymást.
“Örök életünkben így szeretnénk maradni!”
– mondják. A végtelen magány és a megmagyarázhatatlan hiányérzet feloldódik. Zitát megkérem, hogy adjon nevet a testvéreinek. Most már láthatja őket, ők is a családhoz tartozhatnak. Később megmutatja őket a "szüleinek". A kibővült család tagjai boldogan találnak egymásra. Zita pedig vásárolt két macit az elvesztett ikertestvérei “megszemélyesítésére”.
Két hónappal a családállítás után kaptam az üzenetet, hogy Zita súlya azóta 3 kg-mal gyarapodott. Már nyoma sincs az étkezési zavarnak. Fél évvel később a ciklusa is újraindult. Megtalálta akit, akiket keresett, már nem akar meghalni...
Természetesen nem minden étkezési zavar hátterében találjuk ugyanazt a mintát, de az esetek döntő többségében az elvesztett ikertestvérrel történő találkozás gyógyítja a lelket.
+36 20 384 6065
